Ajtóstul

Az online sorozat

 

Mondta a Samu, hogy elkezdett blogolni, és hogy jöjjek én is,  nehogy már csak egyedül égesse magát, és elmondta, hogy mi ez. Kicsit féltem tőle, mint általában az ilyen modern dolgoktól -  én a pénzemet is a fiókban tartom, ha meg elfogy, úgy veszek ki, hogy jónapot kívánok, nincs ugyanis kártyám (mert mi van, ha az automata kiadja a bizonylatot, de nem adja ki a pénzt? na mindegy, ti csak csináljátok).

Szóval kiderült, hogy ez ilyen naplóféle. Mindig is akartam naplót írni, de csak a bevezetőig jutottam (ha nem számítjuk a negyedikes tavaszi szüneti naplómat, de az szorgalmi ötösért ment, tehát prostitúciós termék). Namost naplóhoz bevezetőt írni hülyeség, a napló nem olvasásra van, hanem írásra. Szándékolt olvasói ugyanis nincsenek a naplónak, felbukkanhatnak azonban szándékolatlan olvasók. Ez részben cenzúrára, részben hiúsági megfontolásokra készteti az embert, mert mi van, ha valaki beleolvas, és tönkremennek az emberi kapcsolataim, és mi van, ha halálom után kiadják, és pongyola vagy unalmas az egész. Kivételes emberi tartásra, és halált megvető bátorságra van tehát szükség egy ilyen vállalkozáshoz, és ezt a kihívást nem mertem vállalni.

Ez azonban teljesen más. Ez olvasóknak szól. Ez mehet.

(ezt most alá kell írni ilyenkor?)

Kitoloncolásom körülményeiről fájó volna írnom. Most már azon reményem is elszállt, hogy Lizám éjnek évadján belibben ajtómon, ketten ugyanis be sem férnénk e szűkös akolba, hol meghúzom magam.

Óda egykorvolt szobámhoz


Hófehér falak, lapradiátorok,

Nemmúló kínnal reátok gondolok!

Szívem is, nemcsak sajgó hátam görnyed,

Szeresd szobám Györgyed!

Szeresd szobám szörnyed!

Már tuszkoltam volna vissza, feküdtem volna torlaszul elé,

De csak kicsusszant a számon,

Feltartóztathatatlanul rohanok a  pokol feletti szakadék felé

Mert láttam a szemén,


Hogy ha lett is volna, vége, ha volt is talán, nincsen

S nem is lesz már semmi

Tudom, mint a boxoló, ki várja, hogy a bíró véget intsen

Mert már zsebében a summa.

Mint amikor már földön a gép, és taps zaja hallik,

S szétveti mégis a lég, mindnek buksi fejét

Én is, fejjel előre úgy fúródtam a földbe

Már jól látva a célt, szám a salakba harap.

TW-újság
Mit blogolnak?